A reklámok manapság folyamatosan jelen vannak életünkben. A televízióban, rádióban, újságokban és az utcán. A könyvnyomtatás elterjedése után könnyebben, gyorsabban kaphattak teret az ilyen tevékenységek. Azonban Gutenberg találmánya előtt is hirdették termékeiket az emberek. Lássunk erre néhány példát!

A reklám latin eredetű szó jelentése hangos kikiáltás. Egy olyan kommunikációs forma, mely arra ösztönöz, hogy megvegyünk egy árut, vagy igénybe vegyünk egy szolgáltatást. Szándéka, hogy egy céget, márkát vagy egy célt népszerűsítsen.

A történelem első fennmaradt hirdetése

Az első fennmaradt hirdetés Kr. e. 3000-ből származik Egyiptomból. Jelenleg a British Múzeumban őrzik. Az ókori papirusztekercsen egy ültetvényes hirdetése olvasható, melyben szökött rabszolgáját keresi.

Ókori kereskedő-hajósok

A hajóval közlekedő kereskedők mindig nagy tüzet gyújtottak, ha új kikötőbe érkeztek, így messziről is észrevették őket, ezzel tudták felhívni magukra és áruikra a figyelmet.

Az ókori bor

A bor már az ókorban komoly népszerűségnek örvendett. Tilos volt csorbítani a jó hírnevét, Hammurabi Kr. e. 2100 körül erre külön törvényt hozott és halál járt a borhamisításért. A Kr. e. 3-4 században a görög és római házaló kereskedők bortartó amforáikra kis táblákat helyeztek, feltüntetve az évjáratot. Ezzel megjelentek a címkék ősei. A rómaiak az adott évben consuli tisztséget betöltő politikusukról nevezték el boraikat. Kr.e. 121-ben Lucius Opimius volt Róma egyik consulja, az ekkor készített nedű különösen jól sikerült és sokáig emlegették.

ókori amforák

Reklámfeliratok, cégérek

A különböző „reklámtáblák” már a Kr. e. 3. században kezdtek terjedni. A kereskedők kecskét, a gyógyszertárak kígyót ábrázoló táblákat tettek üzletük bejárata fölé. Egy herculaneumi vendéglő népszerűsítő feliratát olajmécsessel világították meg, és ezt írták: “A nálunk fogyasztott bor forróbbá teszi a szerelmet”.

Pompejiben 40 nyilvánosház volt melynek falain cégérek voltak láthatók és az épületeken belül is lehetett olvasni a különféle szolgáltatásokról.

Kínában a Szung-kor (960-1279) idején a jinani Liu család tűboltját bronz nyomótáblán népszerűsítette, a cég logója egy fehér nyúl volt amint egy gyógyszerzúzót tart.

A jinani Liu család tűboltjának reklámtáblája 

Reklám a falakon

A legrégebbi falra festett reklámok Pompoeiben maradtak fenn. Vörös vagy fekete festékkel hirdették a gladiátorjátékokat, iparosműhelyeket és előfordultak választási kampányfeliratok is.

Reklám az ókori olimpián

Az ókori olimpiai játékok Kr. e. 776 és Kr. u. 393. között, a görög főisten, Zeusz tiszteletére 4 évenként megrendezett sportesemények voltak. Hírnökök gondoskodtak arról, hogy mindenki értesüljön a népszerű tornáról és látogassák azt. A győzteseket óriási megbecsülés övezte egészen a halálukig. Zöld pálmaággal illették őket, ünnepi lakomán költők és énekesek dicsőítették őket, szobrot emeltek nekik Olimpia szent ligetében, nevüket márványtáblába vésték, a háborúban pedig az első sorban harcolhattak a király mellett.

Nyilvános árverés (auctio)

A Római Birodalomban, az emberek vagyontárgyaikat, árucikkeiket, értékeiket eladhatták árverés útján is. Az árverés kiválóan töltötte be a reklám szerepét. A portékáját eladni kívánó magánszemély a coactort bízta meg 2% jutalékért cserébe, hogy értékesítse vagyontárgyait, akár rabszolgáit is. Gyakran előfordult, hogy az eladó csak később tudott pénzéhez jutni, ez esetben coactor banki feladatot látott el és hitelt is nyújtott ügyfelének. 1875-ben Pompeiben a régészek feltárták egy Lucius Caecilius Iucundus nevű Coactor házát. Itt egy ládában aukciókról szóló elismervényeket találtak Kr. u. 52 és 62 közötti időszakból.

Utcanevek, szobrok

Rómában az utcákat az ott tevékenykedő kereskedőkről nevezték el. Például a Vicus Frumentariuson a gabonakereskedők, a Vicus Materariuson a fakereskedők, a Vicus Unguentariusban a  kozmetikai cikkeket árusítók, Via Sacrán mézzel, virággal, gyümölccsel kereskedők tevékenykedtek.

A XIII. században sok szoborba, kovácsolt vasba és egyéb helyekre cégéreket örökítettek meg. A cégérek után gyakran maradtak fenn utcanevek.  Ilyen például Kolozsvárott a Szappanfőzők és Prágában az Aranycsinálók utcája.