A világ legészakibb városát Longyearbyennek hívják. A 108 éves településen sokáig a bányászat jelentette az egyetlen megélhetési forrást. Az 1990-es években fejlődésnek indult és ma már kedvelt turisztikai célpont. Azonban nem olyan könnyű itt az élet, mint ahogy elsőre gondolnánk. Állandó a veszély a jegesmedvék miatt, októbertől februárig nem süt ki a nap, a hőmérséklet pedig nyáron sem emelkedik 7 C° fölé. Ráadásul egy bizarr törvény is született a városban…

Longyearbyen Norvégia és a világ legészakibb városa, a Spitzbergák (norvégül Svalbard) szigetcsoport fővárosa. Kb. 2000 ember él itt. A települést 1906-ban alapította John Munroe Longyear, az Arctic Coal Company of Boston, szénbányász vállalat tulajdonosa. Sokáig vitatott volt a Spitzbergák területi hovatartozása. A megoldást az 1920-ban aláírt Svalbardi Egyezmény jelentette. Ennek értelmében 1925-től a Spitzbergák szigetcsoport területileg Norvégiához tartozik, de számos ország – köztük hazánk is - jogosult az itt található természeti kincsek és erőforrások kitermelésére, halászhat, hajózhat, létrehozhat kereskedelmi vállalkozásokat és hírközlési állomásokat. A Spitzbergák fővárosát 1926-tól hívják Longyearbyennek (a byen norvég szó, jelentése: város), eredeti neve Longyear City volt.

Longyearbyen, a világ legészakibb városa

John Munroe Longyear (1850-1922) Longyearbyen alapítója

Meghalni tilos!

Longyearbyenben a rendkívüli hideg miatt megoldhatatlan a temetkezés, szinte lehetetlen gödröt ásni és a holttestek sem bomlanak el a földben. Éppen ezért törvény tiltja, hogy itt haljanak meg az emberek. Emiatt a súlyos betegek, idősek nem tartózkodhatnak Longyearbyenben. Ha valaki mégis meghal, testét mihamarabb el kell szállítani a norvég szárazföldre.

Jegesmedveveszély

Longyearbyen környékén kb. 3000 jegesmedve él. Az éhes és kíváncsi medvék gyakran jelennek meg a városban. Mivel ezek vadállatok, nem kis veszélyt jelentenek az itt lakók számára. Ezért szinte mindenki fegyvert hord magánál. Persze bizonyos helyekre - például üzletekbe - nem engedik be az embereket puskával a vállukon, azokat a benn tartózkodás alatt át kell adniuk a személyzetnek.

Jegesmedveveszélyre figyelmeztető tábla

Le a cipővel!

Fontos szabály Longyearbyenben, hogy az embereknek le kell venniük a cipőjüket, ha be akarnak menni egy épületbe, legyen az bolt, múzeum vagy vendéglő. Ez voltaképpen egy régi bányászhagyomány, régebben a munkásokat kötelezték erre, később általános szokássá vált mindenki körében.

Tilos cipőt hordani Longyearbyen bármely épületében

Fejlődő város

Longyearbyen az utóbbi évtizedekben sokat fejlődött, kifejezetten jó az infrastruktúrája. Hotelek és éttermek szolgálják az ide utazók kényelmét. Rendelkezik uszodával, bevásárlóközponttal, kávézókkal, kulturális központtal, van saját reptere, általános és középiskolája, sőt egyeteme is. A filmek kedvelői még moziba is el tudnak menni vasárnaponként.

Longyearbyen városközpontja

A Huset egy nívós étterem és kávézó, pincéjében 20 ezer palack bor található, az épületben mozi és koncertterem is van. 1951-1971-ig iskola is működött itt.

A Huset éttereme

A Huset mozi és koncertterme

Longyearbyen általános és középiskolájába  kb. 270 gyerek jár

A Svalbard Hotel Longyearbyenben

A Kulturhuset Longyearbyenben, mely kávézó és kultúrközpont, itt kiállításokat és koncerteket szoktak rendezni 

Svalbart Repülőtér

A repülőtér 1975 óta működik, Longyearbyen mellett található. Több ezren használják évente, nagyban megkönnyíti a város megközelíthetőségét, hiszen rendszeresen lehet utazni Longyearbyenből Oslóba és vissza.

A Svalbart Repülőtér

Svalbardi Egyetemi Központ

A Svalbardi Egyetemi Központ 1993-ban nyitotta meg kapuit. 450-en hallgatója, geofizikát, sarkköri biológiát, geológiát és sarkköri technológiát tanul. Az iskola rendelkezik könyvtárral (mely részben elektronikus), laboratóriumokkal és van egy Viking explorer nevű kutatóhajója is. Az hallgatók féléves tandíja 500 norvég korona (kb. 18 ezer forint), továbbá fizetniük kell az élelmiszerért és a terepmunka során használt eszközökért is.

A Svalbardi Egyetemi Központ

A Svalbardi Egyetemi Központ Viking Exporer nevű kutatóhajója

Spitzbergák Nemzetközi Magbunker

A Spitzbergák Nemzetközi Magbunkert a norvég kormány hozta létre 2008-ban Longyearbyenben, egy elhagyatott bánya helyén, hogy megőrizhesse az élelmiszernövények magmintáit. A létesítmény rendkívül biztonságos, atomtámadás és földrengés esetén is védelmet nyújt, valamint évszázadok multával sem valószínű, hogy víz alá fog kerülni. A mintákat 120 méter mélyen tárolják egy homokkőhegy gyomrában, -18 C° hőmérsékleten. A világ 1300 magbankja közül ez a legnagyobb, jelenleg több mint 800 ezer növényfaj mintát őriznek, de a hely akár 4,5 milliót is be tud fogadni. A cél az, hogy globális katasztrófa esetén a bunker képes legyen biztosítani a Föld élelmiszer ellátását. Persze reméljük, hogy erre sosem lesz szükség….

A Spitzbergák Nemzetközi Magbunker külső bejárata

A Spitzbergák Nemzetközi Magbunkerben tárolt minták