Mindig akadnak szélhámosok, akik kihasználják az emberek hiszékenységét. Victor Lustig ilyen ember volt. Pénzt „nyomtató” gépeket vettek tőle több tízezer dollárért, eladta az Eiffel tornyot a kormány egyik emberének hazudva magát, sőt, a híres „chichagoi gengsztert” Al Caponét is sikerült lóvá tennie.
Victor Lustig Csehországban született 1890-ben. Drezdában tanult, majd Párizsban a Sorbonne Egyetemen. 5 nyelven beszélt, de képességeit inkább arra használta, hogy profi csaló és szálhámos legyen. Első nagyobb svindlijeit egy Párizs és New York között ingázó luxus óceánjárón vitte véghez. Olyan gépeket adott el hiszékeny áldozatainak, melyekről azt állította, hogy képes 6 óránként egy 100 dollárost kinyomtatni. Egy ilyen masináért tetemes összeget, 30-40 ezer dollárt kért el, de csak 2 db 100 dollárost tudott „kinyomtatni”, utána már csupán üres papírokat. Az első világháború után az Egyesült Államokban telepedett le, kötvényekkel trükközött, így jelentős vagyonra tett szert.
Victor Lustig
Az Eiffel-torony eladása
Az Eiffel-torony Párizs és Franciaország jelképének számít. 1889-ben épült a világkiállításra, Gustave Eiffel tervezésében. A kiállítás után eredetileg lebontották volna, de végül a megtartása mellett döntöttek.
Az Eiffel-torony régen és most
1925-ben Lustig visszatért Párizsba. Egy újságcikket olvasott a toronyról, melynek fenntartása már túl sok pénzbe került a város vezetésének és a cikkben felvetődött a lebontás gondolata is. Ez szöget ütött Lustig fejébe és egy újabb csalásra szánta el magát. A szélhámosnak segítőtársa is akadt, Dante Collins személyében, akivel mindent gondosan elterveztek. Elegáns autókat béreltek sofőrökkel, kivettek egy lakosztályt a Crillon Hotelben és fejléces levélpapírokat csináltattak „Párizs Város és Eiffel-torony Bizottság” felirattal. Lustig, aki a Postaügyi és Távközlési Minisztérium egyik helyettes főigazgatójának adta ki magát, kapcsolatba lépett 6 vaskereskedővel, akikkel a hotel lakosztályában tárgyalt az Eiffel torony eladásáról. A csaló a kereskedők tudomására juttatta, hogy a diszkréció kedvéért találkozik velük egy hotelben, mert a lebontás híre tiltakozásokat váltana ki a franciákból, és mivel ez államtitoknak minősül nem is beszélhetnek senkinek az ügyletről.
A színjátékot folytatva a kereskedőket kocsiba ültette és elvitte őket az Eiffel-toronyhoz, így a helyszínen is megtekinthették az állapotát. Még egyszer felhívta a figyelmet a diszkréció fontosságára és úgy búcsúzott tőlük, hogy néhány nap múlva tegyenek neki levélben árajánlatot. A tárgyalás jó ürügy volt Lustig számára, hogy rájöjjön melyik a leghiszékenyebb kereskedő. A választás Poissonra esett, aki, hogy ki tudja fizetni az összeget, hitelt vett fel, még a családi házát is elzálogosította. Egy kis kenőpénzzel együtt Lustig jelentős vagyonra tesz szert és halaszthatatlan üzleti ügyeire hivatkozva Bécsbe távozott gyorsvonattal. Nem sokkal később Poisson rájött hogy átverték, de annyira szégyellte az esetet, hogy nem tett feljelentést. Mivel az ügy nem kapott nagy nyilvánosságot Lustig egy hónappal később visszatért és megint megpróbálkozott az Eiffel-torony eladásával, ezúttal sikertelenül. A börtönt megúszva az USA-ba távozott.
Az ember, aki átverte Al Caponét is
Lustig Amerikában folytatta tevékenységeit, ahol nagy hal akadt a hálójába. Al Capone a híres gengszter megbízta őt, hogy fektessen be 50 ezer dollárt. Lustig azonban 2 hónapra egy széfbe rakta a pénzt, majd visszaadta, mondván, hogy nem jött be az üzlet. Al Caponét meglepte ez a fordulat és azt gondolván, hogy becsületes emberrel van dolga 5000 dollárt adott a csalónak.
Végállomás: az Alcatraz
Victor Lustig ügyei természetesen nem maradtak feltűnésmentesek. Az FBI is nyomozott utána, egyre gyűltek az adatok és események a róla szóló aktában. 1934-ben hamisítás vádjával letartóztatták, megszökött, de egy hónap múlva sikerült elfogni. Elítélték és 20 évre az Alcatrazba zárták. 1947 márciusában halt meg tüdőgyulladásban.
Az Alcatraz
