Az Ignobel-díjat a Harvard Egyetem Annals of Improbable Research nevű tudományos humorlapja osztja ki minden évben 1991-óta, ez voltaképpen a Nobel-díj paródiája. Azok kapják, akiknek tudományos tevékenysége, kutatási eredményei viccesek és/vagy használhatatlanok. Íme néhány szokatlan dolog, melyet Ignobel-díjjal jutalmaztak! 

1. A bálnák orrváladékát begyűjtő szerkezet (műszaki Ignobel-díj, 2010)

A 2010-es műszaki Ignobel-díj egy közös angol-amerikai kutatási projekt eredménye volt. Karina Acevedo-Whitehouse, Agnes Roche-Gosselin és Diane Gendron célja az volt, hogy megismerjék különféle bálnafajok légzési rendszerében lévő baktériumflórákat. A csapat egy távirányítással működő, Petri-csészékkel és sterilizált műanyag lapokkal felszerelt kis helikoptert irányított az állatok közelébe és így gyűjtötte be a bálnák kifújt permetében lévő orrváladékot.

Egy angol-amerikai tudóscsapat egy kis távirányítható helikopter segítségével gyűjtötte be a bálnák orrváladékát. Ezért 2010-ben műszaki Ignobel-díjat kaptak.

2. Mesterséges gyémánt tequillából (kémiai Ignobel-díj, 2009)

A Mexikói Autonóm Egyetem tudósai, Javier Morales, Miguel Apatiga és Victor Castanó azért kaptak Ignobel-díjat 2009-ben, mert sikerült tequillából 100-500 nanométeres átmérőjű gyémántkristályokat előállítaniuk. Méretük miatt persze nem voltak alkalmasak ékszernek, de Miguel Apatiga úgy vélte, a mesterséges gyémántokat használni lehetne vágószerszámok élének bevonására vagy a számítógépek szilícium kristályainak helyettesítésére.

A képen Javier Morales, aki két tudóstársával együtt azért kapott Ignobel díjat, mert sikerült tequillából 100-500 nanométer átmérőjű gyémántokat előállítani 

3. Melltartó-gázmaszk (közegészségügyi Ignobel-díj, 2009)

Elena Bodnar, egy ukrán származású amerikai orvosnő olyan melltartót fejlesztett ki 2009-ben, melynek anyaga képes megszűrni a levegőt. Elena szerint kiválóan használható gázmaszkként, ráadásul vészhelyzet esetén két személy is használhatja.

Elena Bodnar 2009-ben gázmaszkká alakítható melltartót fejlesztett ki, melyet vészhelyzet esetén két személy is használhat

4. Az ujjpercek ropogtatása (orvostudományi Ignobel-díj, 2009)

Az amerikai Donald Ungert még fiatalkorában figyelmeztették, hagyjon fel rossz szokásával, az ujjpercei tördelésével, mert az problémákat  okozhat. Ő azonban nem fogadott szót, sőt úgy döntött, hogy kísérletezni fog saját magán. Bal kezének ujjait 60 éven keresztül folyamatosan ropogtatta és mivel ennyi idő után sem lett baja, megállapította, hogy ez a tevékenység egyáltalán nem okoz ízületi bántalmakat. Donald hosszú és kitartó „munkájáért” orvostudományi Ignobel-díjban részesült.

Donald Unger 60 éven keresztül ropogtatta bal kezének ujjperceit és megállapította, hogy ez a tevékenység nem okoz ízületi bántalmakat. Donald 2009-ben orvostudományi Ignobel-díjat kapott.

5. Frissnek tűnő burgonyaszirom (táplálkozástudományi Ignobel díj, 2008)

A 2008-as táplálkozástudományi anti-elismerést az olasz Massimiliano Zampini és az angol Charles Spence kapta. Ők elektronikusan módosították a burgonyaszirom evés közbeni hangját és így a kísérletben résztvevő személyek frissebbnek érezték az elfogyasztott chipset mint amilyen valójában volt.

Massimiliano Zampini és Charles Spence 2008-ban Ignobel-díjat kapott, mert elektronikusan módosították a burgonyaszirom evés közbeni hangját és így frissebbnek érezték a kísérleti alanyok a chipset, mint amilyen volt 

6. Miért nem fáj a harkályok feje? (ornitológiai Ignobel-díj, 2006)

Vajon miért nem fájdul meg a harkályok feje, annak ellenére, hogy naponta 12 ezerszer ütik bele a csőrüket a fákba? Ennek az amerikai Ivan Schwab és Philip May járt utána. A harkályok koponyájának szerkezete eltér a többi madárénál, vastagabb és szivacsosabb. Ráadásul a becsapódás előtt pislogó reflexük is működésbe lép, így szemüknek sem esik bántódása.

Ivan Schwab és Philip May 2006-ban ornitológiai Ignobel-díjat kaptak, mert rájöttek, azért nem fájdul meg a harkályok feje a napi 12 ezer becsapódástól, mert a koponyájuk szerkezete más mint a többi madáré, vastagabb és szivacsosabb

7. Miért irritáló a táblát végigkarcoló köröm hangja? (akusztikai Ignobel-díj, 2006)

Sokan még abba is beleborzonganak, ha csak visszaemlékeznek a táblát végigkarcoló köröm hangjára. Három amerikai kutató, Lynn Halpern, Randolph Blake és James Hillenbrand szerint ennek az az oka, hogy a hang ugyanabba a frekvenciába esik, mint a csimpánzok veszélyt jelző rikácsolása. Tehát bizonyos, évmilliókkal ezelőtti majomösztönök még mindig bennünk élnek.

8. Ébredéskor, elbújó, elmenekülő ébresztőóra (gazdaságtani Ignobel-díj, 2005)

Bizony nem mindig egyszerű a reggeli ébredés, vannak olyanok, akik lecsapják az ébresztőórát és visszaalszanak. Egy Clocky nevű találmány, melyet Gauri Nanda, az MIT munkatársa fejlesztett ki, segíthet ezen a problémán. Az ébresztő szerkezet reggelente éktelen rikácsolásba kezd, leugrik az éjjeliszekrényről, elbújik, körbegurul a szoba padlóján és mindezt a tevékenységét addig folytatja, amíg tulajdonosa el nem kapja és ki nem kapcsolja. Gauri Nanda mókás masinájáért gazdaságtani Ignobel-díjat kapott 2005-ben.

9. Szellentéssel kommunikáló heringek (biológiai Ignobel-díj, 2004)

Amerikai, dán és svéd kutatók különös jelenségre lettek figyelmesek, amikor a heringeket tanulmányozták. Kiderült, hogy a szellentés a kommunikáció egy formája ezeknél a halaknál. A végbélhangok azonban nem úgy keletkeznek mint az embereknél, nincsenek összefüggésben a táplálék-bevitellel, egyszerűen így tudnak jelezni egymásnak anélkül, hogy más állatok, netán ragadozók észrevegyék őket. 

10. Kopi Luwak kávé (táplálkozástani Ignobel-díj, 1995)

Az 1995-ös táplálkozástani Ignobel-díjat John Martinez kapta a J. Martinez & Company vezetője a Kopi Luwak kávéért. A Kopi Luwak a világ legdrágább kávéja, kilónkénti ára kb. 600 dollár, leginkább Amerikában és Japánban kedvelik. Igen szokatlan módon állítják elő Indonéziában. Ezt a kávébabot nagyon szereti a közönséges pálmasodró (mely egy cibetmacskaféle), megeszi, majd az emberek kipiszkálják az ürülékéből és kávét készítenek belőle. Mivel a Kopi Luwaknak borsos ára van, gyakran hamisítják.

1995-ben John Martinez Ignobel-díjat kapott a Kovi Lupak kávéért. Előállítása meglehetősen szokatlan módon történik. Egy indonéziai cibetmacskaféle előszeretettel fogyasztja a kávé babját, ezeket kipiszkálják az állat ürülékéből és kávét készítenek belőle.