Alig egy hónappal a Titanic elsüllyedése után, 1912. május 14-én bemutatták a katasztrófáról szóló filmet. Dorothy Gibson, a Saved from the Titanic (A Titanic-ról mentették ki) főszereplője április 15-én a valóságban is átélte a luxushajó tragédiáját. De ki is volt ez a színésznő, és hogy fogadta a közönség a szerencsétlenséget feldolgozó mozialkotást?
Dorothy Gibson (1889-1946)
1889. május 17-én született Hobokenben, New Jersey-ben, Dorothy Winifred Brown néven. Szülei John A. Brown és Pauline Boese voltak. Apja korán meghalt ezért anyja hozzáment John Leonard Gibsonhoz. (Ezután kapta Dorothy a Gibson nevet).
1906 és 11 között énekes-táncos darabokban lépett fel Broadway-en, ezek közül a legsikeresebb Charles Forman musicalje, a The Dairymaids volt. 1909-ben a híres művész, Harrison Fisher kedvenc modellje lett. Az elkövetkezendő években plakátokon, képeslapokon, könyv illusztrációkon tűnt fel és különböző termékek reklámarcává vált. Fisher gyakran tette őt legkedveltebb magazinok (például a Cosmopolitan, a Ladies Home Journal, a The Saturday Evening Post) címlapjára. Dorothy a „Harrison Fisher Lány” („Harrison Fisher Girl”) becenevet kapta.
Dorothy a The Saturday Evening Post címlapján
Menekülés a Titanic-ról és a film
1911 kezdődött némafilmes karrierje. Miután 1912-ben befejezte a The Easter Bonnet című filmet és a The Revenge of the Silk Masks nevet viselő gengsztersorozat egyik epizódját, édesanyjával egy olaszországi pihenésen vettek részt. Néhány hét múlva Dorothy-nak vissza kellett térnie Amerikába egy új film miatt, ezért 1912. április 10-én felszálltak a Titanic-ra. A luxushajó április 14-én jéghegynek ütközött (a színésznő ekkor még mit sem sejtve kártyázott két New York-i bankárral), majd 15-én hajnalban elsüllyedt. Dorothy és édesanyja a szerencsés túlélők közé tartoztak.
Dorothy Gibson miután hazatért az Egyesült Államokba meggyőzte Eclair Stúdiót, hogy készítsenek filmet a tragédiáról. A film címe Saved from the Titanic (A Titanic-ról mentették ki) lett és nem csak a főszereplője volt, hanem ő írta a forgatókönyvet is. A tíz perces alkotás, melyet Étienne Arnaud rendezett, 1912. május 14-én került a mozikba, rengeteg ember volt kíváncsi rá világszerte. Dorothy voltaképpen saját magát játszotta, ugyanazokat a ruhákat viselte, mint a szerencsétlenség napján. A filmet azzal reklámozták, hogy hiteles, hiszen saját tapasztalatokra épült, azonban ez nem volt teljesen igaz. A színésznő kicsit szépített a forgatókönyv megírásakor. A történet szerint a lány az utolsó pillanatban menekült meg anyjával, de a valóságban elsőként szállhattak be a 7-es számú mentőcsónakba.
A Saved from the Titanic reklámplakátja
A filmnek vegyes fogadtatása volt, azzal vádolták Gibsont, hogy túlságosan kihasználta a helyzetet, hiszen ezzel nem kis hírnévre és anyagi haszonra tett szert. A New York Dramatic Mirror így írt az esetről: „felháborító, különösen ezekben az időkben, mikor a horror eseményei még frissen élnek az emlékeinkben.”
A film sajnos nem maradt meg az utókornak, mert 1914-ben tűz ütött ki az Eclair Stúdióban és a kópiák odavesztek.
Dorothy Gibson a Saved from the Titanic című filmben
Dorothy élete a film után
1912-re a Dorothy Gibson már a legjobban fizetett színésznők közé tartozott. Körülbelül 20 film fűződik a nevéhez, de ezek közül csupán egy maradt meg, a The Lucky Holdup, melyet jelenleg az Amerikai Filmintézetben őriznek. 1912 után abbahagyta a filmezést és énekesként csinált karriert. A legfigyelemreméltóbb teljesítményt a Madame Sans-Gene című opera darabban nyújtotta a New York-i Metropolitaban.
Egy kép a The Lucky Holdup című filmből
Magánélete nem volt ilyen szerencsés kétszer ment férjhez, de mind a kétszer elvált.
1928-ban Franciaországba költözött. A második világháború idején Olaszországban élt, ahol összetűzésbe került a fasiszta hatalommal, a Gestapo letartóztatta és a milánói San Vittore börtönbe zárta. 1944-ben sikerült megszöknie két másik rabtársával, az újságíró Indro Montanellivel és Bartolo Zambon tábornokkal. Visszatért Franciaországba. A Hotel Ritz Paris-ban lakott egészen 1946. február 17-én bekövetkező haláláig, melyet szívroham okozott.
