A postai szolgáltatások nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy megkönnyítsék az emberek életét. Így lehetőség nyílt arra, hogy egy csomagot eljuttassanak egy másik városba vagy országba. Többször előfordult már, hogy szokatlan küldeményeket adtak fel a postán, például egy értékes gyémántot, vagy egy bank 80 ezer tégláját. Íme, néhány meghökkentő eset, mely valóban megtörtént!

Henry „Box” Brown

Henry Brown, egy Virginiában élő néger rabszolga volt, aki megelégelte sanyarú sorsát és 1849 március 23-án megszökött. Ebben néhány jótevője és a Rabszolga Ellenes Társaság segített neki. Némi élelemmel és vízzel egy fadobozba zárták és feladták a postán. A férfi a dobozban 27 órán keresztül utazott postakocsin, vasúton és gőzhajón, míg végül megérkezett Philadelphiába. Mivel Pennsylvania államban 1847-óta tilos volt a rabszolgatartás, Henry szabad emberként lépett ki a ládából. Henry “Box” Brown később Angliába költözött, ahol családot alapított és bűvész lett egy cirkusznál.

Henry “Box” Brown egy néger rabszolga volt, akit úgy szöktettek meg, hogy egy fadobozba zárták és feladták a postán. 27 óráig utazott, míg végül megérkezett Philadelphiába, ahol a férfi már szabad embernek számított.  (Kép innen)

Afrika Nagy Csillaga

Az Afrika Nagy Csillaga, a világ legnagyobb nyers gyémántja volt. A 3106 karátos (vagyis 621 gramm) súlyú kőre 1905. január 26-án találtak rá Dél-Afrikában, Sir Thomas Cullinan bányájában. A hatalmas gyémántot csellel szállították Londonba. Miközben a másolatát egy gőzhajón vitték fegyveres kísérettel, az eredeti példány egyszerű postai küldeményként utazott a célállomásra. A későbbiekben, 1907-ben, a Cullinan néven is ismert drágakövet, a Transvaal Köztársaság vásárolta meg, majd odaadta ajándékba VII. Edvárd angol királynak a 66. születésnapjára. A király az Afrika Nagy Csillaga megmunkálását egy amszterdami ékszerészre, Joseph Asscherre bízta, aki 9 nagyobb és 96 kisebb briliánst csiszolt belőle.

A világ legnagyobb nyers gyémántját, az Afrika Nagy Csillagát, csellel szállították Londonba. Miközben a másolatát egy gőzhajón vitték fegyveres kísérettel, az eredeti példány egyszerű postai küldeményként utazott a célállomásra.  (Kép innen)

Gyerekek

Miután az Amerikai Egyesült Államok 1913-ban bevezette a rendszeres csomagküldő szolgáltatását, a lapok többször is beszámoltak arról, hogy gyerekeket adtak fel a postán. A szülők általában azért választották ezt a módszert, mert így olcsóbban el tudták juttatni csemetéiket a rokonokhoz. Az újságok először egy nyolc hónapos kisfiúról, James Beagle-ről írtak, akit Ohio államban adtak fel a pár kilométerre lakó nagyszülőknek, de cikkeztek a hat éves Charlotte May Pierstorffról is. A kislányra – aki még pont belefért az 50 fontos (22,6 kg) szállíthatósági súlyhatárba – 1914. februárjában bélyeget ragasztottak és beültették a Grangeville-ből Lewistonba tartó vonat postakocsijába. A posta igazgatója, mivel több ilyen eset is előfordult, nem sokkal később betiltotta a gyerekek kézbesítését.

Miután az USA 1913-ban bevezette csomagküldő szolgáltatását, többször is előfordult, hogy a szülők feladták postára gyerekeiket, mivel így olcsóbb volt őket szállítani (Kép innen)

1914. februárjában, a hat éves Charlotte May Pierstorffot szülei postára adták, mert így olcsóbb volt elszállítani nagyszüleihez. A kislányra bélyeget ragasztottak és beültették egy vonat postakocsijába. (Kép innen)

Vernal bankja

1916-ban, az üzletember William H. Coltharp úgy döntött, hogy felépíti Vernal bankját. A legközelebbi téglaüzem azonban 290 kilométerre volt Salt Lake Cityben. A szállítás nagyon drága lett volna, ezért Coltharp a 80 ezer, összesen 40 tonna súlyú téglát, feladta a postán egyenként 22,6 kilogrammos csomagokban. A tetemes mennyiségű küldemény több mint 670 kilométert utazott. Salt Lake Cityből vonattal szállították Colorado államba, majd Utahba, innen pedig lovas szekereken vitték Vernalig. Azonban az USA főpostamestere, Albert S. Burleson, az eset után kijelentette: „Az Egyesült Államok Postahivatalának nem az a célja, hogy épületeket szállítson!” Annak érdekében, hogy megakadályozzák a hasonló ügyeskedőket új szabályt vezettek be. Ezután egy személy maximum 91 kg súlyú csomagot adhatott fel a postán naponta. Vernal bankja 1917-ben felépült, később Zions Bank lett a neve.

Vernal bankja napjainkban, melynek most Zions Bank a neve. Az épület összesen 80 ezer tégláját postával szállították ide Salt Lake Cityből 1916-ban. (Kép innen)

Saját útját filmező csomag

2013-ban, Ruben van der Vleuten, londoni designer, kíváncsi volt, hogy jut el egy csomag a címzetthez, ezért felvevő készüléket helyezett egy kartondobozba és feladta saját magának a postán. A különleges kamera (mely a doboz oldalába fúrt, apró, 2 milliméteres lyukon keresztül látott ki) alapesetben percenként három másodpercet rögzített, de ha komolyabb mozgást érzékelt, arra az időre hosszabb felvételeket is készített. Az előkészületeket és a postai küldemény útját a designer közzé tette a honlapján.

Ruben van der Vleuten, kíváncsi volt egy küldemény útjára, ezért olyan csomagot adott fel a postán, mely saját magát filmezte (Kép innen)

Ruben van der Vleuten postai csomagjának tartalma egy különleges, mozgásérzékelős felvevő készülék volt, mely rögzítette a megtett utat (Kép innen)