Képzeljük el, hogy Budapest belvárosában csónakok úsznak! Nem, nem az itáliai Velencén, hanem Budapesten! Ugye furcsán hangzik? Pedig ha Reitter Ferenc elképzelése megvalósult volna, ma már hajóval közlekedhetnénk a Nagykörút mentén. No de hogyan is vetődhetett fel ez a gondolat és miért nem vált valósággá terve?
A mai Nagykörút vonalán valaha a Duna egyik mellékága folyt, amit a középkorban Fossatum Magnumnak hívtak, majd később szennyvíz elvezetőként funkcionált és Rákos-árok lett a neve. (A mai Kiskörút területén is víz volt és várárokként használták).
A Rákos-árok komoly fertőzésveszélyt hordozott magában. Állandó bűz és a kolera járványok nehezítették az itt élők életét, 1740-től igyekeztek szabályozni a területet. A gyakori árvizek is problémát jelentettek és szükséges volt egy komolyabb szennyvíz elvezető rendszer kiépítése is. Az 1838-as jeges árvíz után az árok feltöltése mellett döntöttek.
Reitter Ferenc elképzelése
Reitter Ferenc 1813-ban született, 1833-ban végzett a Mérnöki Intézetben, 1865-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Az ő nevéhez fűződik Budapest csatornázási, és a Nagykörút, az Andrássy út építési terve, valamint a Lipótmezei Elmegyógyintézetet.
Reitter Ferenc (1813-1874)
Mivel a környék lakossága megnövekedett, szükség volt az utak rendezésére is. Reitter Ferenc, aki a Fővárosi Közmunka Tanács első főmérnöke volt, azzal az elgondolással állt elő, hogy hozzanak létre egy hajózható csatornát a Nagykörút vonalán. A tervre 1868-ban rá is bólintott a Közlekedési Minisztérium, mivel a Rákos árok amúgy is egy alacsonyan fekvő terület volt.
Ilyen lenne a Reitter-csatorna
Megalakult a Pesti Dunacsatorna-társaság. Az ötlet érdekelte a befektetőket is és vállalták, hogy 4 év alatt megépítik a 8 láb mély és 120 láb széles, a Dubnától mindkét végén zsilipkapuval elválasztott Reitter-csatornát. Felkapott beszédtéma volt és a lapok is szívesen foglalkoztak az üggyel. A tervet sokan pártolták több okból kifolyólag. Egyrészt azért szorgalmazták a változtatást, mert a 150 ezres lakosú Pest meglehetősen poros volt akkoriban, a mai Nagykörút vonalán kívül szántóföldek, mocsarak parasztházak helyezkedtek el. A másik ok, hogy természetesen gazdasági fellendülésre számítottak, a vállalkozások és a hajóforgalom növekedését várták, melyek összeköttetésbe kerültek volna a pályaudvarokkal.
A hirtelen jött lelkesedés azonban elapadt és egyre több bírálója lett az építkezésnek, eleinte a bécsi majd a hazai lapok éltek egyre több kritikával. A Hon azt írta, hogy csupán légvárakat építenek és nem csatornát. A kivitelezési költség igen magas összegbe, több mint 11 millió forintba került volna, ezért úgy döntöttek elállnak a tervtől.
A Nagykörút megépítése
Reitter ezután is részt vett a város fejlesztésében (1874-es haláláig), 1873-ban elkészítette Budapest csatornázási tervét. Budapest főgyűjtő csatornája még ma is a Nagykörút alatt húzódik.
1872-től kezdve több szakaszban készült el a Nagykörút. 1896. augusztus 31-én adták át hivatalosan a millenniumi ünnepségek alkalmából. (Bár még nem végeztek teljesen, ezután még 10 évig építkeztek). Időközben Budapest számos ékessége épült föl, a Népszínház (amely később otthont adott Nemzeti Színháznak a Blaha Lujza téren), a Nyugati pályaudvar, a Vígszínház, a Royal Szálló (ami ma Corinthia Hotel Budapest) és a New York-palota. Eleinte omnibusszal közlekedtek, majd 1887-ben elindult az első villamosjárat a Király utca és a Nyugati pályaudvar között.
