Al Capone, a gengsztervezér, az 1920-as évektől kezdve tartotta rettegésben Chicago városát. 1931-ben sikerült börtönbe zárni. Azonban vesztét nem a közkedvelt Eliot Ness és csapata okozta, hanem az amerikai adóhivatal, vagyis az IRS ügynökének, Frank J. Wilsonnak kitartó és eredményes munkája.
Al vagyis Alphonse Capone 1899-ben született New Yorkban, szülei Nápolyból emigráltak. Már gyerekként megmutatkozott erőszakos természete, általános iskolás korában megverte egyik tanárát. Tizenévesen munkába állt, dolgozott eladóként, tekepályán és egy lőszergyárban is. Ezután egy brooklyni bordélyházban volt csapos és kidobó ember, egy itt kitört verekedésben szerezte híres sebhelyét arcának bal felén. (Emiatt kapta a „Sebhelysarcú gúnynevet). 1918-ban feleségül vette Mae Coughlint, még ebben az évben megszületett fiúk, Albert „Sonny” Francis Capone.
Al Capone (1899-1947)
1919-ben Chicagóba költöztek, Capone csatlakozott John Torrio bűnbandájához. Torrio és Capone jó barátok lettek. 1925-ben a maffiavezér visszavonult és Al Caponét jelölte meg utódjául. John Torrio ezután politikai pályára lépett elősegítve és teret adva a szervezett bűnözésnek. 1920 januárjától az USA összes államában tilos volt alkoholt előállítani és kereskedni vele, csak receptre lehetett ilyen italokat kapni. Az új gengszterfőnök az emberek tiltott igényeit kihasználva illegális alkoholkereskedelmet folytatott, illetve játéktermeket és bordélyházalkat működtetett. A rendőröket és bírókat lefizette, ezzel is növelve hatalmát a városban.
Egy orvosi recept, melyet alkohol kiadására használtak az 1920-as években
Akik felvették a kesztyűt
Chicago a korrupció melegágya lett, Al Capone szinte mindenkit „megkent”. Azonban még mindig akadtak olyan emberek, akiknek volt bátorságuk szembeszállni a gengsztervezérrel. Eliot Ness, egy tisztességes kormányügynök volt, aki összeállított egy megbízható rendőrökből álló csapatot. Gyakran lepleztek le illegális szeszfőzdéket és bűnbarlangokat. Capone megpróbálta megvesztegetni Nesst, aki ellenállt a csábításnak, sőt a médiának is beszámolt a dologról. Eliot Ness gyakran szerepelt az újságok címlapjain, nagy népszerűségre tett szert. Őt és alakulatát úgy emlegették, mint az „Érinthetetlenek”. Az emberek abban reménykedtek, hogy visszatér a rend a városba.
Eliot Ness (1903-1957)
Ness sokat tett Al Capone bűnbandája ellen, de mégsem tudta megakadályozni működését. A gyilkosságok, a visszaélések mindennaposak voltak. Az utolsó csepp a pohárban a Valentin-napi mészárlás volt 1929. február 14-én. Egy rivális banda hét tagját ölték meg Capone emberei rendőrnek öltözve. Al Capone Chicago Első Számú Közellenségévé vált (Napjainkban Joaquin "El Chapo" Guzmán mexikói drogbáró kapta meg ezt a „címet”).
Néhány üzletember összefogott és elhatározták, megmentik szeretett városukat. Ők voltak a „Titkos Hatok”. Egyikük az amerikai elnöktől kért segítséget a helyzet megoldásához. Herbert Hoover komolyan vette az ügyet, szerette volna visszanyerni az amerikai választók bizalmát. (A gazdasági világválság miatt sokan nyomorogtak, a szegénynegyedeket Hooverville-nek nevezték). Az ügy az amerikai pénzügyminisztériumhoz, az IRS-hez került. A válság miatt kevés forrás volt a nyomozáshoz, ezért a „Titkos Hatok” 75 ezer dollárnyi támogatást nyújtott a kormánynak.
Egy 1927-es törvény szerint a kormány jogot formálhatott az illegális jövedelmek adójára is. Ebből kiindulva az IRS vezetője, Elmer I. Irey megbízta az amerikai adóhivatal ügynökét Frank J. Wilsont, hogy kezdjen el vizsgálódni ez ügyben. Ugyanis ha Wilson nyomra bukkan, Al Caponét bíróság elé lehet állítani adómegkerülés vádjával. A nyomozás teljesen titokban folyt, a nyilvánosság nem tudott róla.
Frank J. Wilson (1887-1970)
Az ügynök beleásta magát az iratokba és beépített embereket küldött Al Capone bandájába, de úgy tűnt nehéz lesz a maffiavezér ellen terhelő bizonyítékokat találni, mivel szinte mindig készpénzben fizetett. Wilson remélte, hogy a játéktermeken vagy a bordélyházakon keresztül képes találni valamit. Olyan iratokra bukkant, melyeket a rendőrség foglalt le egy 1926-os razzia során. Fellapozta a könyvelést és egy gyanús mondatra talált: „Frank 17.500 dollárt fizetett Al-nek”. Reménykedett, hogy az Al, Al Capone nevét jelenti. Grafológusok vizsgálták meg a könyvelést, így talált rá Lesley Samway-re, majd Frad Reese-re, aki egy játékterem pénztárosa volt. Egyre több ember tudott bizonyítékokkal szolgálni.
A tanúk biztonsága érdekében a „Titkos Hatok” támogatásával, létrehozták az első amerikai tanúvédelmi programot. Különféle helyeken rejtették el őket, volt akit Dél-Amerikába vittek. De Frank Wilsonnak is volt félnivalója, mivel a maffiavezér bérgyilkosokat küldött a megölésére. A kormány időben értesült Capone próbálkozásáról és sikeresen megakadályozta az akciót.
A börtön és az utolsó évek
1931 tavaszára több mint 1 millió dollár fizetetlen adót sikerült megállapítani. 1931. október 6-án elkezdődött Al Capone büntetőpere. Aznap James Wilkinson bíró a biztonság kedvéért az utolsó pillanatban lecserélte az esküdtszék tagjait, mert tartott tőle, hogy az eredeti tagokat lefizették. Caponénak nem volt szerencséje, mivel hozzá nem értő ügyvédeket alkalmazott. Nem tudták, hogy a főkönyv, amit bizonyítékul használnak a maffiafőnök ellen 1924-es és elvileg már elévült. 1931. október 17-én Al Caponét 11 év börtönbüntetésre ítélték (persze az emberek azt gondolták, ez teljes mértékben Eliot Nessnek köszönhető).
1934-ben atlantai börtönéből az Alcatrazba szállították át. Rabtársai kiközösítették, mivel nem vett részt egy börtönlázadásban. Többször megverték és egyszer le is szúrták. Egészsége megromlott, korábban lappangó elmezavara felerősödött, szifilisze részleges bénulást okozott nála. Emberi roncsként engedték szabadon 1939-ben.
Élete utolsó éveit családja floridai birtokán töltötte. Agyvérzést, majd tüdőgyulladást kapott és ez okozta 1947-es halálát.
Wilson és Ness további élete
Egy évvel azután, hogy 1933-ban feloldották a szesztilalmat, Eliot Nesst Clevelandbe helyezték át. 1935 és 1938 között durva gyilkosságok történtek a városban, de az ügyeket képtelen volt felgöngyölíteni. A túl sok munka kihatott a magánéletére ezért tönkrement házassága, 1938-ban elvált feleségétől Edna Staley-től. A problémák és nehézségek megbolygatták lelki világát és a sors fintora, hogy a férfi, aki valaha az illegális szeszfőzdék ellen küzdött, ettől kezdve egyre többször menekült az alkoholba. Elvette feleségül Evaline Michelowot, akitől 1945-ben vált el. Harmadik feleségét Elisabeth Andersen Seavernek hívták.
Ness egy Oscar Fraley nevű író kérésére megírta Al Caponéval kapcsolatos 21 oldalas kéziratát. Ebből a kéziratból írt regényt Fraley, amely bizonyos mértékben eltért a valóságtól, hogy vonzóbbá tegye a történetet. A The Untouchables (Az Érinthetetlenek) egy hónappal Ness 1957. május 16-án szívroham miatt bekövetkező halála után jelent meg. Ezután filmsorozatot és 1987-ben Oscar díjas filmet is készítettek ugyanezzel a címmel. (Magyarországon a film címe: Aki legyőzte Al Caponét)
Frank J. Wilson részt vett a Lindbergh-bébi elrablásával kapcsolatos nyomozásban. Az ő tanácsára követték a váltságdíjként kifizetett bankjegyeket, ezáltal pedig képesek voltak megtalálni az emberrablót és gyilkost, Bruno Richard Hauptmannt. 1936-ban Wilson az Amerikai Titkosszolgálat (United States Secret Service) vezetője lett, pénzhamisítási ügyekkel foglalkozott 1947-es nyugdíjazásig. 1970-ban 83 esztendősen halt meg.
