A „brit tudósok szerint” kezdetű hírekre rögtön felkapjuk a fejünket és elmosolyodunk. No igen, valószínűleg valami fura érdekességről fogunk értesülni. Pedig a vicces kutatási eredményekkel rendelkezők mellett, vannak említésre méltó koponyák is. Íme öt brit tudós, akik komoly sikereket értek el életük során!
1. Frederick Sanger (1918. augusztus 13. –) - angol biokémikus
Ő jelenleg az egyetlen élő ember, aki két Nobel-díjjal is rendelkezik. Rendcombe-ban született, édesapja orvos volt. Frederick Sanger pacifistaként visszautasította a katonai szolgálatot a második világháború idején. Cambridge-ben tanult és 1943-ban biokémiából doktorált. Ezután hosszú évekig, a borjúból kivont inzulinmolekulát vizsgálta. 1955-ben sikerült meghatároznia a molekula aminosav-sorrendjét. Ez meghatározó lépés volt az inzulin laboratóriumi előállítása felé, ezért 1958-ban Nobel-díjjal jutalmazták. Másodszor 1980-ban kapta meg az elismerést (Paul Berggel és Walter Gilberttel megosztva), mert a világon először térképezte fel egy vírus DNS-szerkezetét. Sagner 1983-ban nyugdíjba vonult. A mai napig békepárti, 2003-ban ő is csatlakozott azokhoz a brit Nobel-díjasokhoz, akik aláírták az Irak megtámadása elleni petíciót.
Az 1958-as Nobel-díjasok, középen Frederick Sanger
Az inzulin nélkülözhetetlen az 1-es típusú cukorbetegek számára
2. Peter Mansfield (1933. október 9.) – brit fizikus
Londonban született egy gázszerelő fiaként. A második világháború miatt némi szünet után tudta csak folyatni tanulmányait. Egyik tanára azt mondta, hogy nem való neki a tudomány, ezért 15 esztendősen nyomdászinasnak állt. 18 évesen katonai szolgálatra hívták, miután leszerelt, újra visszatért az iskolapadba és esti tagozaton megszerezte az érettségit. Felvették a londoni Queen Mary Egyetem fizika szakára, ahol 1959-ben szerzett alapdiplomát. Tanszékvezető professzorának annyira megtetszett Mansfield szakdolgozata, hogy bevette a mágneses magrezonanciát (NMR) kutató csoportjába. 1962-ben ledoktorált és ösztöndíjat nyert az Illinois-i Egyetemre. 1964-től a Nottinghami Egyetemen tanított és folytatott kutatásokat. 1970-ben az amerikai Raymond Damadian rájött, hogy mágneses rezonancia segítségével a rákos szövetek elkülöníthetők az egészségesektől. Peter Mansfield és amerikai kutatótársa, Paul C. Lauterbur továbbfejlesztette a technikát. Lauterbur fedezte fel, hogy kétdimenziós kép nyerhető az eljárással, Mansfield pedig kimutatta, hogy matematikailag elemezhetők az emberi test által, a mágneses mező hatására kibocsátott jelzések. Az MRI-eljárás segítségével műtét nélkül kép alkotható az ember belső szerveiről, fontos szerepe van a diagnózisok felállításában, továbbá a gyógyításban és a gyógyulás utáni kontrollvizsgálatokban. Mansfield és Lauterbur a mágneses rezonancia képalkotásban elért eredményeikért 2003-ban Nobel-díjat kaptak.
Peter Mansfield, a Nobel-díj átadáson 2003-ban
Peter Mansfield és egy MRI berendezés
3. John B. Gurdon (1933. október 2.) - brit biológus
Az angliai Dippenhallban született. Középiskolai tanulmányait az Eton College-ben végezte, meglehetősen gyenge osztályzatokkal. Akkor így értékelték teljesítményét: „Azt hiszem, tudós akar lenni, de jelenlegi eredményei alapján ez teljesen nevetséges.” Azonban Gurdon jócskán rácáfolt a negatív kritikára. 1962-ben ledoktorált zoológiából az Oxfordi Egyetemen, majd posztdoktorális tanulmányokat folytatott Amerikában a California Institute of Technology-en. 1962-ben visszatért Angliába és az Oxfordi Egyetemen kezdett el tanítani és kutatni. Felfedezte, hogy az érett sejteket vissza lehet programozni őssejtekké, melyekből a test valamennyi szövete kialakítható. A világon először neki sikerült állatot klónoznia, az eljárást egy Xenopus békafajtán hajtotta végre. 1971-ben tagja lett a brit Királyi Természettudományos Társaságnak, 1995-ben lovaggá ütötték. Az Institute for Cell Biology and Cancer sejt- és rákkutatással foglalkozó intézet – melyet részben ő alapított és vezetett 2002-ig – 2004-ben a Gurdon Intézet nevet kapta. 2012-ben Nobel-díjat kapott megosztva Jamanaka Sinja, japán tudóssal, akinek 2006-ban sikerült egerek érett sejtjeiből őssejteket programozni.
John B. Gurdon Nobel-díj átadáson 2012-ben
John B. Gurdon a Nobel-díja
4. Stephen Hawking (1942. január 8. –) - angol elméleti fizikus
Stephen Hawking a legismertebb tudósok közé tartozik, sokan Albert Einstein utódjaként tartják számon. Londoni értelmiségi szülei a második világháború miatt kénytelenek voltak Oxfordba költözni, így ez lett Hawking születési helye. Később St. Albans városában találtak új otthonra. Apja fontosnak tartotta a tanulást, ezért az egyik helyi magániskolába íratta Hawkingot. Osztálytársai fura, különc figurának tartották, aki hatalmas érdeklődést mutatott a tudományok iránt. Apja ugyan orvosnak szánta, de a fiút inkább a csillagászat, a matematika és a fizika vonzotta. Már 17 évesen felvételt nyert az Oxfordi Egyetemre, doktori fokozatát Cambridge-ben szerezte meg. 20 évesen ASL betegséget (izomsorvadást) diagnosztizáltak nála és azt mondták neki, hogy nincs sok hátra az életéből. Az ifjú zsenit lesújtotta a hír, de nem adta fel. Ekkor már a világegyetem keletkezésének elmélete, vagyis az Ősrobbanás foglalkoztatta, ami még akkoriban nem volt széles körben elfogadott nézet. A tudomány mellett kedvese, Jane Wilde is erősítette benne élni akarását, akit 1965-ben feleségül vett. Három gyerekük született, Robert, Lucy és Tim. (Hawking állapota folyamatosan romlott, mozgásképtelenné vált, a 60-as évek végétől tolószékbe kényszerült. 1985-ben tüdőgyulladást kapott, szövődmények léptek fel és beavatkozásra volt szükség, azóta egy speciális gép segítségével tud kommunikálni).
Hawking számára fontos esemény volt, amikor 1964-ben Arno Allan Penzias és Robert Woodrow Wilson fizikusok rádiócsillagászati megfigyelések során kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás nyomaira bukkantak, ami az Ősrobbanás „visszhangjának” számít. Figyelme a fekete lyukak felé irányult, mert úgy gondolta a „nagy bumm” ezek vizsgálatában rejlik. Szakmai sikert könyvelhetett el, amikor bebizonyította, létezhet a fordítottja is a fekete lyukaknak, vagyis a semmiből is előtörhet az anyag, ahogy azt az ősrobbanás-elmélet feltételezi. 1974-ben közzé tett tanulmánya szerint, a fekete lyukak hőt bocsátanak ki. Ezt hívják ma Hawking-sugárzásnak. A fekete lyukak folyamatos anyagvesztesége összehúzódáshoz és a sugárzás felerősödéséhez vezet. Felfedezésével nagy felbolydulást okozott tudományos körökben, világszerte ismert tudóssá vált. Tagja lett a Királyi Természettudományos Társaságnak és magkapta az Albert Einstein-díjat. 1977-ben a Cambridge-i Egyetem professzora lett. Az általános relativitáselmélet terén végzett kutatásaiért 1988-ban elnyerte a fizikai Wolf-díjat.
Egy fekete lyuk és a belőle áramló Hawking sugárzás
Az 1988-ban kiadott Az idő rövid története című könyve - amelyben laikusok számára magyarázza el a téridő elméletét - világszerte harmincmillió példányban kelt el. További írásaival is (2001: Világegyetem dióhéjban; 2005: Az idő még rövidebb története) igyekezett az érthetőségre törekedni. 2009-ben nagy megtiszteltetés érte, megkapta az Amerikai Egyesült Államok legmagasabb polgári kitüntetését az Elnöki Szabadságérmet Barack Obamától. A 2010-es a The Grand Design-ban azt írta, hogy nem szükséges Isten léte, mivel szerinte az ősrobbanás a fizikai törvények elkerülhetetlen következménye volt.
Hawking immár 50 éve él betegségével, ami az orvosok szerint kész csoda.
Barack Obama 2009-ben kitüntette Stephen Hawkingot
5. Peter Higgs (1929. május 29.) – brit részecskefizikus
Peter Higgs Newcaste-ben született. Édesapja a BBC hangmérnöke volt, emiatt a családnak sokat kellett utaznia. 1941-46 között a bristoli Cotham Gimnáziumban tanult. Higgs, Paul Dirac hatására kezdett el a kvantummechanikával foglalkozni, aki az iskola egyik régi diákja volt. A King College Londonban szerezte meg diplomáját fizikából 1950-ben, ezután mesterképzésen vett részt, majd 1954-ben ledoktorált. Ezután Edinburgh-ben és Londonban végzett kutatásokat.
Peter Higgs hírnevét egy 1964-ben született elméletével szerezte meg, melyben megmagyarázta az elemi részecskék tömegének eredetét és mechanizmusát, nagy hangsúlyt fektetve a W és Z bozonokra. A mechanizmus elmélete egy új, addig ismeretlen részecske felfedezését jósolta meg. (Az elmélet más fizikusokban is felvetődött, de egyedül Peter Higgs vetette papírra).
A CERN 2012. július 4-én bejelentette, hogy felfedeztek egy Higgs leírásával megegyező bozont, bár hozzátették, még időbe telik, mire az új részecske minden jellemzőjét összeegyeztetik a Higgs-bozontól elvárt tulajdonságokkal. 2013. március 14-én eloszlott minden kétség, kiderült, hogy valóban az „isteni részecskét” találták meg.
A Higgs-bozon szimulált képe egy részecskegyorsítóban
2013. október 8-án kiderült, idén Peter Higgs, Francois Englerttel megosztva kapja a fizikai Nobel-díjat a Higgs-bozon elméletért. Idén is, mint ahogy minden évben, december 10-én osztja ki a Nobel-díjakat a Svéd Királyi Tudományos Akadémia, mivel ekkor halt meg Alfred Nobel.
A két 2013-as fizikai Nobel-díjas, Francois Englert (baloldalt) és Peter Higgs (jobboldalt)
Sokáig nem találták a Higgs-bozont, ezért is kapta az „isteni részecske„ nevet. Számos neves tudóssal együtt még Stephen Hawking sem hitt a „fizika Szent Gráljának” létezésében, sőt, 2000-ben fogadást is kötött rá a Michigani Egyetemen dolgozó Gordon Kanennel, hogy sosem lelnek rá. Nagyon meglepődött a felfedezés hírére és derűsen vette tudomásul, hogy veszített 100 dollárt.
