Mai globalizálódott világunkban kissé keverednek a dolgok. Nem csoda, ha némiképp összezavarodunk, ha egyszerre vesszük górcső alá Mindenszentek napját, Halottak napját és Halloweent. Lássuk melyiket, mikor tartják és mi a történetük!
A Halloween eredete
Halloween, melyet október 31-én tartanak, sokkal régebbi, mint gondolnánk. Az ősi kelták egy népcsoportjától, a galloktól ered. A mai Nagy-Britannia és Észak-Franciaország területén élő gallok életében központi szerepet játszott a Samhain fesztivál. Október 31-én kezdődött és november 1-én ért véget, melyet az újév kezdetének tekintettek. Úgy hitték, hogy az abban az esztendőben elhunytak lelke az év utolsó éjszakáján vándorol át a túlvilágra. Ezért a kelta papok, vagyis a druidák, ételt és állatot áldoztak számukra, hogy megkönnyítsék útjukat.
Egy kelta druida
A Római Birodalom terjeszkedései során gall területeket is elfoglalt. Ez azzal a következménnyel járt, hogy a Samhain fesztivál római ünnepekkel keveredett. Beleolvadt a Pomona, amikor a gyümölcsfák és kertek istennőjét dicsőitették; a Parentalia, a halottak tiszteltének napja; illetve a Lemuralia, amikor ördögűzési rítusokat hajtottak végre, hogy megtisztítsák otthonaikat az ártó szellemektől.
Amikor a kereszténység elterjedt, a pogány ünnepeket nem tiltották be, hanem hozzáigazították az ókeresztény szokásokhoz. Az 5. század második felében, Írországban Szent Patriknak köszönhetően létrejött, a kereszténység és a kelta pogányság keveréke a Culdee-i kelta kereszténység. Az október 31-ei Samhain ünnep, a később kialakult, november 1-ei Mindenszentek napjának előestéjévé vált. Így lett az új neve All-Hallows-Even, mely először 1556-ban bukkant fel Írországban. Ezután ennek skót változata, a Hallowe’en terjedt el. (Később fokozatosan az aposztróf is lemearadt).
Jack O'Lantern legendája
A Halloween-i Jack-O-lámpáshoz egy ír legenda kapcsolható, mely egy részeges, mindenkit megtréfáló, patkolókovácsról szól. Még az ördögöt is sikerült megviccelnie, aki megígérte neki, hogy halála után nem kerül pokolra. Halála után azonban Szent Péter nem engedte be a mennyország kapuján, de a pokolba sem mehetett, Jack a kettő között ragadt. Végül az ördög megszánta őt és hogy megtalálja az utat az élők világába egy örökké izzó széndarabot adott neki, melyet a kovács egy karórépába tett. Jack azóta is számkivetettként bolyong a lámpással a kezében.
Egy Jack-O-lámpás a 20. század elejéről, melyet egy ír múzeumban őriznek
Szokások Halloweenkor és útja Amerikába
Halloweent Amerikába először az ír, majd a skót bevándorlók hozták magukkal a 19. század derekán. Itt már a karórépa helyett az őshonos sütőtököt használták lámpásnak. Az ünnep a 20. századra vált nagyon divatossá és népszerűvé Észak-Amerikában.
Halloweeni képeslap 1913-ból
Halloween idején jelmezbe öltöznek, a gyerekek a „Trick or treat” vagyis a „Cukrot vagy csínyt” játsszák. A fiúk és lányok házról házra járnak, és általában édességet kapnak a házak lakóitól, bár néha az is előfordul, hogy „csínyt” vagyis játékos fenyegetést választják a felnőttek. Amerikában, 1911-ben egy kanadai, pontosabban egy kingstoni újságban tettek említést először erről a szokásról.
Lámpások, melyeket Amerikában már sütőtökből készítettek
A 40. New York’s Village Halloween Felvonulás
Immár 40. alkalommal rendezték meg a New York’s Village Halloween Felvonulást (New York Greenwich Village városrészében), melyet több millióan látogattak. Több ezer jelmezes vett részt, táncosok, művészek, színészek, cirkuszi előadók és zenekarok.
Kép a 40. New York’s Village Halloween Felvonulásról
Kép a 40. New York’s Village Halloween Felvonulásról
Kép a 40. New York’s Village Halloween Felvonulásról
Kép a 40. New York’s Village Halloween Felvonulásról
Videó az idei felvonulásról:
A Mindenszentek napjának eredete
A Mindenszentek napját (vagyis a megdicsőült Egyház ünnepét) a katolikus egyház november 1-jén (az ortodox egyház 1 héttel később) tartja, és azokat a szenteket ünnepli, akikről a kalendárium külön, név szerint nem tud megemlékezni.
A keresztényeket sokáig üldözték, rengetegen haltak meg hitükért. Keleti egyház 380-tól kezdve pünkösd utáni vasárnap emlékezett meg a vértanúkról. A nyugati egyház ezt az ünnepet 609-ben, május 13-ra tette. Ezen a napon IV. Bonifác pápa az áldozatok tiszteletére felszentelte azt a római Pantheont, melyet még Marcus Agrippa építtetett Kr. e. 27-ben a pogány isteneknek.
A római Pantheon napjainkban
A római Pantheon belülről
A III. Gergely pápa az ünnepet kiterjesztette a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” tiszteletére. IV. Gergely pápa 835-ben egyetemessé tette és ettől kezdve november 1. lett az új időpontja.
IV. Gergely pápa (790-844)
Állítólag az ünnep VI. León bizánci császár hatására vált Mindenszentek napjává. Felesége emlékére templomot építetett, azonban nem engedték, hogy az elhunyt császárnénak szenteljék, ezért az uralkodó úgy döntött, hogy az építményt inkább a szenteknek dedikálják.
Magyarországon 2013-ban a Mindenszentek bekerült a kötelező egyházi ünnepek közé, ez azt jelenti, hogy a hívők számára kötelező a szentmisén való részvétel.
A Halottak napjának eredete
A Halottak napja (más néven a szenvedő Egyház ünnepe) keresztény ünnep, melyet november 2-án tartanak. Ezen a napon az emberek felkeresik hozzátartozóik sírját.
Már az ókori Rómában is emlékeztek elhunyt szeretteikre, a Feraliát február 13-21 között tartották. Virágokat, sót és ételeket tettek a sírokra az halott számára. Ebben az időszakban nem kötöttek házasságot és zárva voltak a templomok. Február 22-én minden család megülte a Caristiát, a kölcsönös szeretet ünnepét, hogy feloldja a Feralia komorságát és megajándékozták egymást.
A katolikus egyházban először 1030 körül ünnepelték a Halottak napját. Ekkor vezette be Szent Odilo a clunyi apátságban, hogy a Mindenszentek ünnepe után másnap minden elhunytról emlékezzenek meg. Szent Odilo nagyon közkedvelt, humánus gondolkodású ember volt. Egyszer például a német-római császártól kapott ajándékokat elosztotta a szegények között, mert akkoriban nagy éhínség volt. 1049-es halála után a clunyi bencések folytatták Szent Odilo munkáját, akit 1063-ban avatott szentté II. Sándor pápa. A Halottak napja idővel az apátság falain kívül is elterjedt, a katolikus egyház pedig a 14. század elejére fogadta el és vezette be. 1915 óta a papok három misét celebrálnak Halottak napján, a miséző pap a három szentmise közül, egyet saját elképzelése, egyet a pápa szándéka szerint, egyet pedig valamennyi meghalt hívőért tart.
Clunyi Szent Odiló bencés apát (962-1049)
Clunyi Szent Odiló bencés apát szobra, Szent Orbán bazilikában (Troyes, Franciaország)
Emlékezés szeretteinkre, Mindenszentek és Halottak napi hagyományok
Mindenszentek napján a sírokat rendbe teszik, virággal díszítik, a halottak üdvéért gyertyát gyújtanak. A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi. A katolikus egyház ma is élő szertartása, hogy elimádkozzák a Mindenszentek Litániáját, és megáldják az új síremlékeket.
A Mindenszentek Litániája:
Hazánkban először a 19. század első felében vált szokássá, a bevándorolt német polgárság hatására, hogy virágokat és koszorúkat tesznek a síremlékekre. Régen ételt ajándékoztak a szegényeknek, cserébe azt kérték tőlük, hogy ők is emlékezzenek meg az adományozó halottairól. Ennek az a háttere, hogy a katolikus hit szerint a bocsánatos bűnöket elkövetők a purgatóriumba kerültek tisztulni és az adakozók azt remélték, hogy imával felgyorsítható a folyamat. Sokan úgy hitték, hogy a halottak ezen az éjszakán kikelnek a sírból, ezért a családi lakomán nekik is terítettek, és minden helyiségben lámpát gyújtottak.
Halottak napján gyertyákat, mécseseket gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére. A népi hiedelem szerint ennek az a célja, hogy a világosban a „véletlenül kiszabadult lelkecskék” ne kísértsenek és újra visszataláljanak a maguk sírjába. Ilyenkor azért kell megszépíteni a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben, a bukovinai magyarok még ennivalót is vittek a temetőbe. Aki november 1-én vagy 2-án nem tud kimenni a temetőbe, az otthon gyújt gyertyát.
Emlékezzünk hát Szeretteinkre, hiszen így Ők tovább élnek a szívünkben!
