Földünk élővilága hihetetlenül változatos. Ha azt gondoljuk, hogy csak a mesében létezik szőrös rák, furán sípoló béka, vagy ciripelő emlősállat, akkor tévedünk! Íme néhány a világ legfurcsább állatai közül!
Vörös szájú denevérhal: Nyugalom, az állatot nem sminkelték ki a fotó kedvéért, valóban így néz ni! A vörös szájú denevérhal a Galapagos-szigeteknél él. Elég rosszul úszik, ügyetlenül közlekedik, fura uszonyaival a tengerfenéken „sétál”. Kisebb rákokkal, halakkal, puhatestűekkel táplálkozik.
Madagaszkári sávos (vagy csíkos) tanrek: Meglehetősen apró teremtmény, súlya 125-280 g, 140 mm hosszú. Madagaszkár esőerdőiben él, éjszakai ragadozó. Különlegessége, hogy ez az egyetlen emlős, mely tud ciripelni. A tudósok néhány éve rájöttek, hogy tüskéik segítségével képesek ultrahangon is kommunikálni társaikkal.
Leopon: A leopon a fogságban tartott oroszlán és a leopárd keresztezéséből jött létre, az első ilyen példány 1910-ben született Indiában.
Axolotl: Az axolotl Mexikóból származik, tavakban él. A bal oldali képen a normál, a jobb oldalin a faj albínó változatát láthatjuk, mely tenyésztés eredménye. Ez egy különleges kétéltű, melynek kopoltyúi felnőtt korában is megmaradnak, kivéve, ha száraz környezetben kell élnie, akkor ugyanis visszafejlődnek. Az Egyesült Államokban, Angliában, Japánban és Ausztráliában kedvelt háziállat. A vadon élő axolotl sajnos súlyosan veszélyetetett, mert gyakran használják tudományos kísérletekhez, mivel nagyon gyors a szövetregenerációja, levágott végtagjai hamar visszanőnek.
Szajga vagy tatárantilop: A szajga különös ismertetőjegye, hogy ormánya van. A 17. században még a Kárpátok környékén is élt, a 20. századra viszont súlyosan veszélyeztetetté vált. Ma Közép-Ázsia füves sztyeppéin fordul elő.
Sivatagi esőbéka: Az állat egy 10 km hosszú tengerparti sávon él a Dél-afrikai Köztársaság és Namíbia területén. Lepkékkel, bogarakkal, rovarlárvákkal táplálkozik. Mókás sípoló hangjával feltűnést kelt. A sivatagi esőbéka állomány azonban folyamatosan csökken, mert élőhelyét veszélyeztetik a növekedő települések, az utak és a gyémántbányászat.
Koboldcápa: Az állat bizarr orr és szájszerkezetével olyan, mintha egy tengeri szörny lenne. Ritkán lehet vele találkozni az óceánokban, mert 500 és 1200 méter közötti mélységben él. Ez egy ősi ragadozó faj, mely 125 millió évvel ezelőtt is létezett.
Paedophryne amauensis: A Paedophryne amauensis a világ legkisebb békafaja, mérete 7,7 milliméter. 2009-ben fedezték fel Pápua Új-Guineán egy expedíció során. Nem bírja a szárazságot, ezért életének nagy részét az esőerdők nedves aljnövényzete közt tölti.
Mélytengeri hordószemű hal (Macropinna microstoma): Ez a hal különös módon alkalmazkodott a mélytengeri környezethez. A feje elülső részén található két lyuk nem a szeme, hanem az orra. Valójában a felette lévő zöld szervekkel lát, melyeket egy folyadékkal teli pajzs véd. Szemeivel képes fölfelé is nézni, miközben vízszintesen úszik, így könnyebben észreveszi a zsákmányállatokat.
Panda-hangya: Ez az állat nem hangya és természetesen a pandákhoz sincs köze, valójában egy szárny nélküli darázs. A 8 mm hosszú panda-hangya Közép-Chile-ben él, csípése fájdalmas.
Csonkaujjú béka: Ez a béka különös színével, mintáival a ragadozókat tartja távol, bizonyítva mérgező mivoltát. Közép-Amerikában honos, sajnos ma már csak Costa Ricában él. A környezetszennyezés és egy rejtélyes gombafertőzés miatt súlyosan veszélyeztetett.
Jetirák vagy kiwa: Nem, nem egy plüssfigura, a jetirák valóban létezik! Az állatot 2005-ben fedezték fel a Csendes-óceán déli részén, több ezer méteres mélységben. Szőrös ollói közt, olyan baktériumok telepednek meg, melyek méregtelenítik a vizet.
Pacahal: A pacahal Ausztrália és Tasmánia mély tengereiben él. Ennek a szomorú ábrázatú lénynek nincsenek izmai, teste egy kocsonyás húsmassza, melynek sűrűsége kisebb, mint a vízé. Ez lehetővé teszi, hogy inkább lebegjen úszás helyett.
Csillagorrú vakond: Ez az állat az amerikai kontinens északkeleti részén honos. Különleges orral rendelkezik, melyből összesen 22 csáp nőtt ki, ezek nagyon érzékeny tapogatók. Szaglószerve segítségével talál rá élelmére, puhatestűekkel, férgekkel, kagylókkal, csigákkal és kisebb rágcsálókkal táplálkozik. 44 foga van. Kis termetű, 15-20 cm hosszú, súlya 50 g körüli.
Csupasz vakondpatkány vagy csupasz földi kutya: Kelet-Afrikában él a föld alatt, szőrtelen, szinte teljesen vak, 8-9 cm hosszú. Akár 30 évig is elélhet, tehát a többi rágcsálóhoz képest tízszer hosszabb élettartammal rendelkezik. A kutatók arra is rájöttek, hogy a csupasz vándorpatkány immunis a rákra.
Glaucus Atlanticus vagy kék sárkány: A kék sárkány egy csupaszkopoltyús tengeri csiga, mely a világ mérsékelt övi és trópusi óceánjaiban él. Hossza 3 cm, más tengeri állatokkal táplálkozik. Gyomrában gázzal teli tömlők vannak, melyek segítségével fejjel lefelé lebeg a víz felszínén.
Guineai szőrösbéka: Ez a békafaj Közép-Afrikában él. Szaporodási időszakban a hím szőrszerű képződményeket növeszt, mely arra szolgál, hogy segítse a víz alatti légzését, amíg a nőstény által lerakott petékre vigyáz. Bizarr módon védekezik, ugyanis ilyenkor akarattal eltöri a lábujjcsontjait, amelyek átszakítják bőrét, így olyan mintha karmokat növesztett volna.
Dumbo polip: Ez a világ legmélyebben élő polipfaja, 3-4000 méter mélyen él, de láttak már 7000 méteren is példányokat. Nevét fülre emlékeztető uszonyairól kapta. Férgeket, rákféléket, héjas állatokat eszik, melyeket egyben nyel le, és lassan emészti meg azokat.
Angóra nyúl: Törökországból származik, Európában a 19. század végén, az Egyesült Államokban a 20. század elején terjedt el. Nagy mennyiségű bundája miatt tenyésztik, melyhez nyírással, kopasztással jutnak hozzá 3-4 havonta. Több fajtája van, a legméretesebb angóra nyulak az USA-ban élnek, súlyuk legalább 5,5 kg.
Skorpiólégy: A skorpiólégy egy furcsa és ijesztő kinézetű rovar, olyan mintha egy repülő skorpió lenne. Elég gyakori, még Magyarországon is előfordul a nyári hónapokban.
Okapi: Az okapi nagyon hasonlít a zebrához, de érdekes módon a zsiráf legközelebbi rokona. A Kongói Demokratikus Köztársaság területén él, száma csökken, ezért vadrezervátumot hoztak létre, mely 1996-ban felkerült az UNESCO Világörökség listájára.
Véznaujjú maki vagy aje-aje: A véznaujjú maki Madagaszkáron él. Sokáig rágcsálónak gondolták, de kiderült, hogy félmajom. Legközelebbi rokonát, a nagy véznaujjú makit (vagyis a Daubentonia robusta-t) 1000 évvel ezelőtt irtották ki a szigetre érkező emberek. Az aje-aje azért nem pusztult ki, mert a bennszülöttek úgy hitték, aki megöl egy példányt, az nem sokkal később maga is meghal. Éjszakai ragadozó, nappal a pálmalevelekből készített fészkében alszik 10-15 m magasan. A fákban élő rovarokkal táplálkozik, melyeket hosszú, középső ujjával kotor ki.
