A vikingek nem csak rettegett, fosztogató harcosok voltak, hanem felfedezők is. Rátaláltak Izlandra, ahol saját országot alapítottak. Vörös Erik, Grönlandon telepedett le, fia, Leif Eriksson, még ennél is távolabbra jutott, ő Amerikában szállt partra, közel 500 évvel Kolumbusz előtt. 

A vikingek Skandináviából származó kereskedők, hajósok és harcosok voltak. 793 és 1066 között számos alkalommal indítottak rabló és hódító hadjáratot, rettegésben tartva Európát, de távolabbi helyekre is elkalandoztak. Hajóik szerkezeti felépítése lehetővé tette, hogy gyorsabbak legyenek, mint bármely más vízi jármű akkoriban. A viking kor kezdete a 793. június 8-ai dátumra tehető, amikor megtámadták és kifosztották az angliai Lindisfarne kolostort. I. Nagy Károly (768-814), frank császár hatékony védelmet épített ki ellenük, fia, I. (Jámbor) Lajos (814-840) már nem volt ennyire elővigyázatos és ez komoly következményekkel járt. Az északi harcosok már állandó fenyegetést jelentettek Európa számára. Amikor a vikingek Párizs ellen intéztek támadást 845-ben, II. (Kopasz) Károly (840-877) még pénzt is ajánlott, hogy ne bántsák a várost, de ez a megoldás csak rövidtávon volt hatékony. A vikingek Európa különböző részein területeket hódítottak meg. Több évtizedes háborúskodás után elfoglalták Anglia egy részét, 878-ban létrejött Danelaw, 911-ben pedig Észak-Franciaország egy darabját szerezték meg, ez lett Normandia. A normandiai vikingek hamar „elfranciásodtak”, és néhány évtized múlva már feudális rend uralkodott az országban. (Fontos továbbá megemlíteni, hogy a vikingek 862-ben a keleti szláv törzsekkel összefogva megalapították a Kijevi Ruszt, mely a későbbi orosz állam ősének tekinthető.) A 11. századra véget ért a viking korszak, ennek egyik oka, hogy 1066-ban a normannok elfoglalták Danelawt, a másik, hogy a különféle helyeken letelepedett vikingek felvették a keresztény vallást. Jó okkal tették ezt, hiszen akkoriban Európában gazdaságilag és politikailag is kiközösítették a nem keresztény országokat.

Vikingek

Országalapítás Izlandon

Az első vikinget, aki 850 körül kikötött az akkor lakatlan szigeten, Naddoddurnak hívták (korábban kelták éltek itt). Néhány évvel később Flóki Vilgerðarson járt erre, ő nevezte el Jégföldnek vagyis Izlandnak. Először Ingólfur Arnarson telepedett le 874-ben, a mai főváros, Reykjavík (jelentése: füstölgő öböl) területén. Példáját ezután sokan követték, leginkább Norvégiából érkeztek ide. A vikingek tetteit a sagákban jegyezték le, ezekből az írásokból származik a legtöbb velük kapcsolatos információ.

Ingólfur Arnarson szobra Reykjavíkban

Mivel az izlandiak elégedetlenek voltak Skandinávia politikai berendezkedésével, 930-ban úgy döntöttek, hogy függetlenné válnak. A mai Thingvellir Nemzeti Park területén, létrehozták a világ első parlamentjét, az Althingot, mely évente egyszer ült össze 2 hétre a szabad ég alatt. A hely nem csak politikai szempontból volt fontos, mert az év többi részében itt házasságokat és üzleteket is kötöttek. Parlamentjük működési központját Lögbergnek (magyarul Törvénysziklának) hívták, itt vitatták meg a fontos kérdéseket, és itt hirdette ki a törvényeket a 3 évre megválasztott törvénymondó (lögsögumaður). A Lögberg a geológiai aktivitás miatt sajnos mára már eltűnt, helyét egy izlandi zászló jelöli.

Az Althing központja, a Lögberg helye, melyet izlandi zászlóval jelölnek

Izland a 13. századig maradt független, 1262-ben norvég, majd 1397-ben dán fennhatóság alá került. Önállóságát csak a 20. századra tudta kivívni, 1944-ben szakadt el Dániától.

Letelepedés Grönlandon

Az izlandi Erik Thorvaldsson, akit Vörös Erikként is emlegettek, erőszakos ember hírében állt. 982-ben gyilkosságot követett el, ezért 3 évre száműzték az országból. Hajójával felfedezőútra indult és megtalálta Grönlandot. Itt élt, amíg le nem járt a büntetése. 3 esztendő múlva hazatért Izlandra, de ott már nem látták szívesen, ezért visszahajózott az általa felfedezett szigetre és ott telepedett le. A Grönland nevet ő maga adta a helynek, melynek jelentése „zöld föld”, így akarta ide csábítani az embereket. Két települést hozott létre, a Keleti Települést (Eystribyggð) és a Nyugati Települést (Vestribyggð).

Vörös Erik (950-1003) ábrázolása az egyik róla szóló sagában

Grönland, Keleti település

Grönland, Nyugati település

A települések kb.180 tanyából álltak (a keleti 190, a nyugati 90), fénykorukban összesen 4-5000 embernek adtak otthont. Szarvasmarhákat, kecskéket, juhokat tenyésztettek, továbbá halásztak és jegesmedvére, rozmárra vadásztak. Egymás között és Norvégiával is kereskedtek.

Vörös Eriknek és feleségének, Thjódhildnak, négy gyereke született. Három fia, Leif Eriksson, Thorvald Eriksson, Thorsteinn Eriksson és egy lánya, Freydís Eriksdottir. Grönlandnak, Izlandhoz hasonlóan saját törvényei és parlamentje is volt, helye valószínűleg Vörös Erik törzsfői székhelyén, Brattahliden volt, a Keleti Településen. 1003-ban a szigeten járvány tört ki és Erik életét vesztette. Fia, Leif és édesanyja áttértek a keresztény hitre, Thjódhild még templomot is építtetett Brattahlidben.

Vörös Erik felesége, Thjódhild által építetett templom újraépített másolata

Grönland - mely 1261-ben Norvég fennhatóság alá került - a 15. században elnéptelenedett és hosszú időre lakatlanná vált. Valószínűleg ennek fő oka, hogy a kis jégkorszak miatt nehezebbek lettek az életkörülmények a szigeten. Grönland jelenleg Dániához tartozik.

A vikingek Amerikában

Vörös Erik fia, Leif Eriksson, 1000 körül elindult Grönlanról nyugat felé, mivel hallotta, hogy néhány évvel korábban egy honfitársa, Bjarni Herfjolsson, véletlenül arra keveredett és ismeretlen földet látott, de nem kötött ki. Leif Eriksson rátalált Észak-Amerikára. Társaival hajózva először a Baffin-szigetre (Helluland névvel illették) lelt rá, következett Labrador (vagyis Markland) végül Új-Funlandon szállt partra, ezt a helyet a sagák Vinlandként emlegetik. Vinlandon állítólag még szőlőt is találtak, erre utal a hely neve is (Borföld). Más kutatók ezt kétségbe vonják, mivel Új-Funlandon nem terem szőlő, szerintük a vin szó inkább füves területet jelent. Vinland halban gazdag, termékeny vidék volt. Az enyhe időjárás miatt a telet itt töltötték, majd hazatértek faáruval megrakodva, mivel Grönlandon ez hiánycikknek számított. Leif ezután már nem ment vissza Amerikába, 1003-ban apja meghalt, a helyét ő vette át. 

Leif Eriksson (kb. 970-1020) szobra St. Paulban, Minnesota államban

A vikingek útja Amerikába

1004-ben Leif testvére, Thorvald próbált szerencsét Vinlandon, őt azonban lenyilazták az indiánok. A sagák megemlítik Thorfinn Karlsefnirt is, aki 1009-ben utazott az Újvilágba, ahol cserekereskedelmet folytatott a helyiekkel. Néhány évig maradt csupán, részben a gyakori összetűzések miatt, részben azért, mert nehéz volt megoldani az áruszállítást Vinland és Grönland között.

A vikingek több alkalommal is indítottak expedíciót és próbáltak letelepedni Észak-Amerikában, de ottlétüket folyamatosan megnehezítették az őslakosok támadásai.  Egyes feltételezések szerint azonban nem tűntek el teljesen az újonnan felfedezett kontinensről, hanem keveredtek az indiánokkal. Erre egyik bizonyíték lehet Robert Fabyan Chronicle című 16. századi műve, melyben az olvasható, hogy Sebastian Cabot, felfedező, 1501 és 1502 között Új-Funlandon járt és világos bőrű, európaiakhoz hasonló indiánokkal találkozott.

Néhányan azt feltételezik, hogy a vikingek eljutottak a Karib-tenger térségébe is, mivel az azték mondákban szerepel egy Quetzalcoatl nevű, fehér bőrű, szakállas isten, aki nyugatról érkezett „szárnyas hajójával” és keletre távozott.

Az 1960-as években két norvég kutató, Helge Ingstad és felesége, Anne Stine Ingstad Új-Fundlandon, a kanadai L'Anse aux Meadows nevű településen, viking épületmaradványokat tárt fel, házakat, kovácsműhelyt, kohót és egy fűrészüzemet is. Sokan úgy vélik Vinlandot találták meg. A L'Anse aux Meadows Történelmi Nemzeti Parkban a viking település rekonstruált mását láthatjuk, mely 1978-ban vált a Világörökség Részévé: