A Machu Picchu egy páratlan szépségű és rejtélyes hely, mely évszázadokig érintetlen maradt. Felfedezője, a sokoldalú és kalandos életű polihisztor, Hiram Bingham volt. Amikor meglátjuk az elhagyatott romváros fényképét, felébred a fantáziánk. Kik voltak az inkák? Miképpen talált rá a városra Birgham? Vajon hogyan éltek itt régi lakói és mi az oka, hogy elhagyták?
A Machu Picchu
Az Inka Birodalom felemelkedése és bukása
A 12. században a kecsua indián törzs útnak indult Peru hegyeiből és a termékeny Cusco völgyben telepedett le. Később ez lett a birodalom fővárosa. Az inkák felemelkedése 1438-ban kezdődött, Pacsakutek Yupanki trónra lépésével. A király (az uralkodókat Inkának hívták és csupán később lett ez a nép elnevezése), majd utódai, hódító hadjáratokat indítottak. A 16. század elejére az Inka Birodalom területe 2 millió km2 lett. Magában foglalta a mai Kolumbia déli részét, Ecuadort, Perut, Bolíviát, Észak-Chilét és Argentína északnyugati részét. Ekkorra már lakossága 10 millió főre növekedett.
Az Inka Birodalom kiterjedése
Fejlett, 16 ezer kilométeres úthálózattal rendelkeztek. Az utak mentén pihenőházak, vagyis tambók álltak, melyek bolt és díjbeszedő funkciót láttak el, itt fizettek azok, akik tovább akartak haladni. Továbbá ezeken a helyen keresztül szervezték meg posta és futárszolgálatukat az üzenetek zavartalan áramlása érdekében. Így tudtak kommunikálni a harcoló csapatok egymással és jutottak el a legfontosabb hírek az uralkodóhoz.
Az inkák a csomóírást használták (nem tudtak írni és olvasni). Különféle csomózott zsinórok segítségével tárolták az információt. Ez volt a quipu (kipu). A zsinórok hossza, színe és a rajtuk lévő csomók mennyisége mind jelentett valamit.
A quipu
Mivel hegyvidéki birodalom volt, közös tulajdonban lévő földjeik művelése komoly erőfeszítést igényelt. A hegyek oldalába teraszokat vágtak, az öntözést pedig a patakok segítségével oldották meg. Házaik építéséhez nem használtak kötőanyagot, a köveket egymáshoz csiszolták és összeillesztették.
Az inkák a lopást, a lustálkodást és a hazugságot halállal büntették. Az ilyen bűnök elkövetőit az utak mellé láncolták, és bárki megövezhette őket, aki arra járt.
Vallásuk a természet tiszteletére épült. A főisten Viracocha, az univerzum és az inkák első nemzedékének atyja. Inti a nap istene, Illapa, a vihar és villám istene. Pachamama a Földanya, Mamaqilla a Hold istennője, a Napisten húga és felesége. A Huaca olyan szellemi erő, amely tárgyakban vagy különleges emberekben testesül meg. Szertartásaikon rendszeresen áldoztak embereket és állatokat.
Az inkák hanyatlása 1525-ben kezdődött, az uralkodó, Huayna Capac halálával, mivel ezután polgárháború tört ki. Amikor 1532-ben Franisco Pizaro vezetésével partra szálltak a spanyol hódítók, már egy szétesőben lévő birodalmat találtak. Ráadásul már az európaiak által behozott fekete himlő járvány is tizedelte az embereket. Pizaro elfogta, majd 1533-ban kivégeznie az inka uralkodót Atahualpát. Elfoglalták Cuscót, a birodalom darabjaira hullott. Spanyol támogatással Manko Inka került a trónra. Azonban Manko nem engedelmeskedett a megszállóknak és 30 ezer katonájával Vilcabamba városába menekült. A város hosszú évtizedekig ellenállt, végül 1572-ben sikerült elfoglalni a spanyoloknak.
A Machu Picchu
A Machu Picchu a perui Andok déli részén található 2450 méteres magasságban. Az uralkodó, Pacsakutek Yupanki építette 1450-körül.
A város az inka építészet mesterműve volt, melyet talányok és rejtélyek öveznek. Elképesztő teljesítmény lehetett az épületeket alkotó súlyos gránittömböket felvinni a meredek hegyoldalra. Az inka mérnökök munkájától pedig napjaink szakemberei is elámulnak. Körülbelül 200 épület, templomok, nyitott vízvezetékek épültek Machu Picchuban, a kutakat természetes forrás táplálta.
Mezőgazdaságukat lépcsőzetesen kialakított, 4 méter magasságú földteraszokkal oldották meg. Védekezniük kellett az esőzésekkel szemben ezért a teraszokat kövekkel, kavicsokkal, agyagréteggel töltötték fel, rá pedig termőtalajt hordtak. A szinteket kőből épített támfal tartotta meg. A réteges kialakítás miatt a víz beszivárgott a talajba, ezáltal nem ment semmi veszendőbe. Kokacserjét, burgonyát, kukoricát és édesburgonyát termeltek.
A Machu Picchu lépcsőzetes kialakítása
Sok ember úgy érzi és gondolja, hogy ez egy spirituális szempontból különleges hely, melynek minden részéből sugárzik az energia. A város számos részén találhatóak építmények, templomok, ahol a Napot istenítették. A tudósok véleménye szerint Machu Picchu az inka uralkodó családjainak épült pihenőhely volt, ahol számos szolga gondnok állt rendelkezésükre (a kutatók a gabonatermelés nyomait is felfedezték, a gabona királyi étel volt). A különleges szentélyek azt bizonyítják, hogy a vallás része volt mindennapi életüknek.
A Nap tartóoszlopa Machu Picchuban
A Naptemplom Machu Picchuban
Machu Picchu részei:
A – Szent kerület
1 – Torreón – a Naptemplom
2 – Szent tér
3 – Intihuatana
B – Lakónegyed
4 – A Kondor temploma és a börtön
C – Főtér
D – Huayana Picchu
Azt nem tudni pontosan lakói miért hagyták el Machu Piccut. A kutatók biztosra veszik, hogy a spanyolok sosem találtak rá. Feltételezések szerint elnéptelenedésének oka egy ott kitört himlőjárvány lehetett, valamikor az 1500-as években.
A Machu Picchu felfedezője
Hiram Bingham 1875. november 18-án született Honoluluban. Apja misszionárius volt, aki megtanította hegyet mászni. Hawaii-on járt iskolába, majd a középiskolát Andoverben, Massachusettsben végezte el 1894-ben. Ezután a Yale Egyetemen, a Berkeley Egyetemen és a Harvard Egyetemen tanult. 1906-ban végigjárta azt az utat, melyet Simón Bolívar tett meg Dél-Amerikában (Venezuelából Kolumbiáig az Andok hegygerincein át). 1908-ban egy régi spanyol kereskedelmi útvonalat követve Buenos Airestől Limáig utazott. 1909 és 1924 között a Yale Egyetem tanított történelmet.
Hiram Bingham (1875-1956)
Bingham nagy álma az volt, hogy meglelje az inkák utolsó erődjét, az elveszett Vilcabambát. Ennek érdekében több expedíciót is indított. 1911-ben Cuscó közelében találkozott egy Melchor Arteaga nevű indián földművessel, akinek tudomása volt egy elhagyott városról az Urubamba völgyének egyik csúcsán. Így 1911. július 24-én Birgham a földműves segítségével rátalált Machu Picchura. Az elkövetkezendő években többször visszatért ide és feltárásokat végzett a National Geographic Society támogatásával. Az itt talált leleteket az USA-ba szállította, Augusto Leguía perui elnök engedélyével. Hiram Bingham azt hitte, hogy Vilcabambát fedezte fel, mivel a feltárt sírokban zömmel női csontvázakat talált, ami a napszűzek (a napistennek feláldozott szűz leányok) jelenlétére utalt.
Hiram Bingham 1911-es fényképe a Machu Picchuról
Hivatalosan Hiram Bingham volt az, aki felfedezte és megismertette a világgal Machu Picchut. (Csupán néhány helyi ember ismerte azelőtt). A The National Geographic Magazin az 1913. áprilisi számában írt erről a gyönyörű városról.
The National Geographic Magazin cikke Machu Picchuról
Azonban Bingham előtt is voltak olyanok, akik rábukkantak Machu Picchura. 1867-ben Augusto Berns német üzletember megtalálta a várost, majd kifosztotta arany és ezüstkészletét. Enrique Palma, Gabino Sánchez és Agustín Lizárraga szintén járt ott és az egyik sziklába az 1901. július 14-ei dátumot vésték. 1904-ben egy Franklin nevű mérnök, majd 1906-ban Thomas Payne misszionárius és rendtársa Stuart E. McNairn is voltak Machu Picchuban.
Hiram Bingham élete a Machu Picchu felfedezése után
Hiram Bingham Machu Picchu felfedezése és feltárása után is mozgalmas életet élt. Az első világháborúban pilótaként szolgált és egyetemek diákjait oktatta repülésre, elérte az alezredesi rangot. 1920-ban megírta a repüléssel kapcsolatos háborús tapasztalatait „An Explorer in the Air Service” címmel.
1922-ben politikai pályára lépett Connecticut állam alkormányzója, később kormányzója lett, majd lemondott erről a tisztségéről, hogy tagja legyen a szenátusnak, ahol 1926-ban újraválasztották. A sajtó úgy emlegette, mint a "The Flying Senator" vagyis „A Repülő Szenátor”.
1932 után az üzleti életben érvényesült, a második világháborúban újra pilótakiképzéssel foglalkozott. 1951-ben Truman elnök kinevezte a Civil Service Loyalty Rewiew Board elnökének, feladata különböző felforgatási ügyek kivizsgálása volt. Tisztségét 1953-ig töltötte be. Bingham 1956. június 6-án bekövetkező haláláig abban a tévhitben élt, hogy 1911-ben Vilcabambát találta meg.
Vita Peru és a Yale Egyetem között
Az elmúlt években komoly vitát képeztek, azon Machu Picchuban talált műtárgyak, melyeket Hiram Bingham a perui elnök engedélyével vitt el a Yale Egyetemre 1912 és 1916 között. A perui kormányzat úgy gondolta, hogy jogosan követelheti vissza a tárgyakat. David Ugarte, a perui Nemzeti Kulturális Intézet regionális igazgatója így nyilatkozott a The Christian Science Monitornak: „Bingham azt ígérte, hogy miután tanulmányozta, vissza is szolgáltatja a leleteket. Mindenkinek világos volt, hogy vissza fogja adni.”
A Yale Egyetem ellenállt a kérésnek válaszlevelében, miszerint „az expedíció idején hatályos 1852-es polgári törvénykönyv szerint a Yale egyetemet illetik meg a műkincsek az ásatások idején és azt követően is”.
Peru 2007-ben pert indított a Yale Egyetem ellen. Hosszú tárgyalások és jogi huzavona után, több részletben (2011 márciusától 2012 novemberéig), a Yale végül visszaszolgáltatta az elszállított tárgyakat Peru számára.
A világ egyik csodája
Machu Picchu a legfontosabb turistalátványosság Peruban. Az érdeklődők áradata 1954-ben indult meg, amikor a Paramount Pictures elkészítette "Az inkák titka" című filmet. Naponta több mint 2000 ember látogatja, pedig megközelítése nem egyszerű. A túristák helikopterrel vagy vonattal vagy azon az „inka úton” tudnak eljutni Machu Picchuba, mely négy napig tart.
Ez a régi hegyi város méltán érdemelte ki az emberek csodálatát. 1981-ben a „perui történelmi szentély” címmel ruházták fel, 1983-ban az UNESCO a Világörökség Részévé nyilvánította, 2007-ben pedig egyike lett a Világ Új Hét Csodájának.
